Figyelj rám!
Mennem kell
Olyan könnyen engedj el, mint hogyha már,
Nagyon régen nem lennék
Aki voltál, aki vagy, az soha nem volt enyém,
De jön majd egy más helyettem, s egy ideig megért
Most itt ülsz mellettem, kérdéssel szemedben úgy teszel,
Mintha nem tudnád, hogy nincs tovább
Csak magadra vigyáztál
Most mondd azt, hogyha elmegyek, már semmim nem marad
Legalább, legalább nyugtatod magad
Nekem annyi van, amit rajtam látsz, s ez roppant keveset ér,
De legalább, legalább, az enyém
Figyelj rám!
Mennem kell
Holnap vidáman ébredj fel,
Mint hogyha már nagyon régen nem lennék
Tudod én elhiszem, hogy soha nem volt jó velem,
De legalább magadnak ne hazudj szívem
Hisz most itt ülsz mellettem, könnyekkel szemedben vársz
De ha így igaz, miért tartanál?
Ha így van, már úgy se fáj
És most mondd azt, hogyha elmegyek, már semmim nem marad
Legalább, legalább nyugtatod magad.
Nekem annyi van, amit rajtam látsz, s ez roppant keveset ér,
De legalább, legalább, az enyém
Figyelj rám!
Mennem kell
Soha többé ne hívj fel,
Mint hogyha már nagyon régen nem lennék
Ezek az utolsó mondatok
Újra előjön a múlt
Ki adott, és ki vett el?
KIT ÉRDEKEL?
És most mondd azt, hogyha elmegyek, már semmim nem marad
Legalább, legalább nyugtatod magad
Nekem annyi van, amit rajtam látsz, s ez roppant keveset ér,
De legalább, legalább, az enyém.