Minden test olyan, mint a fű csupán,
S szépsége, mint mező virágzás után.
De megszárad a fű, elhull virágja,
Ha az Úrnak szele fuvall reája!
S bár megszárad a fű, elhull a virág,
De Isten szava szól míg tart a világ!
Íme az Úristen jő hatalommal,
Karja uralkodik, megáld jutalommal!
Refr.: Áldásul volt nékem a nagy keserűség,
Lelkem lakhelye volt pusztulás, sötétség!
De a szereteted kihozta lelkemet,
Hátad mögé vetted mindegyik bűnömet!
Mint oroszlán, úgy törte össze csontom,
Reggeltől-estig végéhez ért sorsom!
Mint fecske, daru és galamb sipogtam,
Égre néztem: Uram erőszak van rajtam!
Mit mondhatnék mást, csak, hogy szólott nekem,
Maradék éveim békességben élem!
Ezekben van Uram, lelkem teljessége,
Te vagy gyógyulásom, életem értelme!