Jéghideg, fázós hajnalon
a tűz újból rám ragyog.
Álmos, fáradt őszi szél
rólad mesél.
Szíven talál, megbabonáz,
susogva húz le a mélybe.
Pokoli láz, csupa varázs,
te rólad szól a vágy.
Várlak!
Szívem izzó láva már.
Nyesett szárnyú tűzmadár
csak a pillanatra vár,
míg átölelsz.
Várlak!
Ez az érzés szinte fáj.
Belül égető parázs
csaka pillanatra vár,
míg átölelsz.
A pokol tűzkapujában állva érzem,
mennybe repít a vágy.
Egy rövid üzenet rám talál:
hiányzol!
Szíven talál, megbabonáz,
susogva húz le a mélybe.
Pokoli láz, csupa varázs,
te rólad szól a vágy.
Várlak!
Szívem izzó láva már.
Nyesett szárnyú tűzmadár
csak a pillanatra vár,
míg átölelsz.
Várlak!
Ez az érzés szinte fáj.
Belül égető parázs
csaka pillanatra vár,
míg átölelsz.
Várlak!
Szívem izzó láva már.
Nyesett szárnyú tűzmadár
csak a pillanatra vár,
míg átölelsz.
Várlak!
Ez az érzés szinte fáj.
Belül égető parázs
csaka pillanatra vár,
míg átölelsz.
Várlak!