Egy csordult szelence szilveszterlencse
Sárkerék-szekéren kerekudvarra ér.
Veszünk belőle -talán jövőre-
Nagy télködökre fodros ölelést.
Bioélményben gazdag helyszínen,
Zöldvendéglő áll. A szerelem
Ezen a helyen biztos létezik,
Dióhéj hajókkal érkezik.
Kivont karddal ordít, partra száll.
Éket ver szívünkbe. Ami vár
Már régóta nem történt velünk,
Most nem is kell érte küzdenünk.
Délidőben a járdaszélen szalonnát szel a szél.
Szalmakalapban járjuk a várost. A nőm szilvakék
Selyemszoknyában, a szemében denevérvak szerelem.
Elvárja, hogy a séta végén belőle dal legyen.
Egy olyan szép, hogy az agglegények és minden szingli lány
Erre a számra csókolózzon a parkban délután.
Tarka vidámság, pár buja végszó volna erre jó,
De valahogy ma se csókol homlokon Kozsó.