Muzsikás-koncert lesz november 11-én a Pesti Vigadóban
tovább
Mesék már nincsenek(közr. Rizkay)
T-Kyd
1. Strófa
Felkel a Nap és felébred a remény
Hogy szép lesz majd minden, akárcsak egy regény
De mesék már nincsenek 20. század
Az életed ez hát fogd be a szádat
Ez a sorsod, az életed rendje
Az unott szürkeség négy falu csendje
Lesüt ránk a Nap, de nem ér el a fénye
Szertefoszlik életünk egyetlen reménye
Ha megdobnak kővel, dobd vissza kétszer
Az erőszak csak divat nem pedig kényszer
A munka az élet, az életed pokol
Mindenki mást okol, jöhet az alkohol
Mocskosak az utcák és olcsók a lányok
De ez már nem kell, és én se erre vágyom
A sorsod a retekben várod
Hogy megszülettél már régóta bánod
De sohase késő ember, ember
A kezedben a mikrofon az egyetlen fegyver
Mindenkinek lehet egy álma
De csenget a postás, itt van a számla
A csuklódon borotva éle
A meséknek most és mindörökre vége
Jah, jah, jah…
Refrén.(Rizkay)
Mesék már nincsenek, még gyerek voltál elhitted
De mára mindennek vége lett
Tudom, de mégis elragad képzelet
Mikor még nevettünk annyit mi jól esett
Elhittük, hogy játék az élet
Nem láttuk meg a rosszat, csak a jót meg a szépet
Minden csak szívből, nem volt semmi érdek
De múlnak az évek és velük a mesék is végleg
2. Strófa
Egyszer majd sztár leszek, nagy kocsit vezetek
Rengeteg pénzem lesz, mindent megvehetek
Már alig várom, de véget ér az álom
És álmokkal a fát csak magam alatt vágom
Fortélyos félelem igazgat minket
Legyél az, aki vagy töröld le a sminket
Az egyszerű emberek mindig remélnek
Kik nagylábon élnek csak azok félnek
Elszabadulnak az indulatok
Ez a pokol és érzem, hogy itt ragadok
Fojtogat a füst, a halott város szaga
Ez a te életed, ez a halál maga
Várod ki megment, várod a mesehőst
Nincs, aki eljön nézd a sok eszelőst
Nincs, aki megment senki nem jön érted
Egyedül maradtál hát ezt is megélted
Tükör, oh tükör mond meg nekem
Mond meg vajon mennyit ér az én életem
Fényévekre tőlünk a jó lét
Ez van MO jó éjt
Mesék már nincsenek…
Refrén.(Rizkay)
3. Strófa
Emberek az utcán mennyi külön világ
Egyik se néz mást csak maga baját
Élükön a király ki lesüti a szemét
Mikor tükörbe néz, mert ő is csak egy szemét
Hamis váddal valódi az ítélet
Szabad vagy, a számodra megszűnik az élet
Új mesékre már senki se vár
Nem kellenek bohócok meghalt a király
Várod a csodát, a nagyot
De a mesében a varázsló már régóta halott
Nap, nap után így telnek az évek
Elfogy az erőd és fogynak a remények
Az álmok eltűnnek, ki tudja, hogy hova
És nem marad más csak a tűszúrások nyoma
A mese és a valóság közti kincs
Elérhetetlen, mert kezeiden bilincs
Körülöttem megannyi ember
És szólni egyik sem mer, bár kezedben a fegyver
Elmúlik a tél, de már nem látod a tavaszt
The boys don’t cry úgyhogy meghúzod a ravaszt
Refrén.(Rizkay)
Felkel a Nap és felébred a remény
Hogy szép lesz majd minden, akárcsak egy regény
De mesék már nincsenek 20. század
Az életed ez hát fogd be a szádat
Ez a sorsod, az életed rendje
Az unott szürkeség négy falu csendje
Lesüt ránk a Nap, de nem ér el a fénye
Szertefoszlik életünk egyetlen reménye
Ha megdobnak kővel, dobd vissza kétszer
Az erőszak csak divat nem pedig kényszer
A munka az élet, az életed pokol
Mindenki mást okol, jöhet az alkohol
Mocskosak az utcák és olcsók a lányok
De ez már nem kell, és én se erre vágyom
A sorsod a retekben várod
Hogy megszülettél már régóta bánod
De sohase késő ember, ember
A kezedben a mikrofon az egyetlen fegyver
Mindenkinek lehet egy álma
De csenget a postás, itt van a számla
A csuklódon borotva éle
A meséknek most és mindörökre vége
Jah, jah, jah…
Refrén.(Rizkay)
Mesék már nincsenek, még gyerek voltál elhitted
De mára mindennek vége lett
Tudom, de mégis elragad képzelet
Mikor még nevettünk annyit mi jól esett
Elhittük, hogy játék az élet
Nem láttuk meg a rosszat, csak a jót meg a szépet
Minden csak szívből, nem volt semmi érdek
De múlnak az évek és velük a mesék is végleg
2. Strófa
Egyszer majd sztár leszek, nagy kocsit vezetek
Rengeteg pénzem lesz, mindent megvehetek
Már alig várom, de véget ér az álom
És álmokkal a fát csak magam alatt vágom
Fortélyos félelem igazgat minket
Legyél az, aki vagy töröld le a sminket
Az egyszerű emberek mindig remélnek
Kik nagylábon élnek csak azok félnek
Elszabadulnak az indulatok
Ez a pokol és érzem, hogy itt ragadok
Fojtogat a füst, a halott város szaga
Ez a te életed, ez a halál maga
Várod ki megment, várod a mesehőst
Nincs, aki eljön nézd a sok eszelőst
Nincs, aki megment senki nem jön érted
Egyedül maradtál hát ezt is megélted
Tükör, oh tükör mond meg nekem
Mond meg vajon mennyit ér az én életem
Fényévekre tőlünk a jó lét
Ez van MO jó éjt
Mesék már nincsenek…
Refrén.(Rizkay)
3. Strófa
Emberek az utcán mennyi külön világ
Egyik se néz mást csak maga baját
Élükön a király ki lesüti a szemét
Mikor tükörbe néz, mert ő is csak egy szemét
Hamis váddal valódi az ítélet
Szabad vagy, a számodra megszűnik az élet
Új mesékre már senki se vár
Nem kellenek bohócok meghalt a király
Várod a csodát, a nagyot
De a mesében a varázsló már régóta halott
Nap, nap után így telnek az évek
Elfogy az erőd és fogynak a remények
Az álmok eltűnnek, ki tudja, hogy hova
És nem marad más csak a tűszúrások nyoma
A mese és a valóság közti kincs
Elérhetetlen, mert kezeiden bilincs
Körülöttem megannyi ember
És szólni egyik sem mer, bár kezedben a fegyver
Elmúlik a tél, de már nem látod a tavaszt
The boys don’t cry úgyhogy meghúzod a ravaszt
Refrén.(Rizkay)
kapcsolódó videók
keressük!
