Az országúton nem mi várjuk már
Hogy jön autó, ami miattunk megáll
És elrepít és mindegy merre tart
Úgyis lesz egy hely, amit megálmodunk majd.
És ha így vagy úgy már lett is otthonunk
Vajon tényleg az, vagy épp csak itt lakunk
És reszketünk, mert elveszíthető
Hogyha érkezik egy még vadabb idő.
Átok van velünk vagy átkot érlelünk
Csak az amit megtanultunk, mit hogy éljünk túl
Átkot hordozunk, vagy játékok vagyunk
Mindörökre változatlanul.
A lányokat már nem mi lopjuk el
Akit vihetnénk az senkinek sem kell
És gyűlik csak az elpazarolt idő
Add hogy gyűlöljön az utánunk jövő
Átok van velünk, vagy átkot képzelünk
Csak az amit megtanultunk, mit hogy éljünk túl
Átkot hordozunk, vagy játékok vagyunk
Mindörökre változatlanul.