Gino a térről, szegény kis árva, ki mindennap eljött elém.
Sosem volt pénze, csupán 1 álma, hogy mindig mellette ébredjek én.
De egynap jött 1 idegen férfi, 100 csokor rózsát hozott és folyton énekelt.
Akkor még nem tudtam ki ez az ember, s hogy mért nem hagy el?!
Ma Palermo a hazája,
És a Keresztapát úgy imádja.
Oda elvitt, és 1 éve, élek már vele.
Sok a pompa, de a szívem,
Kicsi Ginom-nak igértem.
És ő eljött, de már későn,
Egy forró csókomért.
Ugye eljössz kicsi árva?
Hisz a szívem sír utána.
Hova mennék?Csak a csend szól,
A gyilkos némaság!
Arany ékszer, legyek boldog,
Túl már minden csúcson...
Mikor ő már kicsi Ginom,
Többé nem felel, úgy fáj!!