Végigmentem vele az utcán, aztán a lakása felé tévedt.
Nem pazaroltam az időt, be is ugrott gyorsan az egyszerű képlet.
Mikor a zárba tette a kulcsot, én már láttam, valami készül,
A fülembe súgta, hogy: „ugye tudod jól, mi jön most, és hogy mi lesz végül!”
Mikor belépett az ajtón, tudtam, nincs már túl sok hátra!
Előttem ment, kulcsra zárt, én meg mentem utána.
Félre tette a telefonkagylót, a ruháját ledobta,
Nem kellett sokat várni, a lábait rögtön a nyakamba rakta!