Elveszett édes pillanat, ha hozzám érsz.
Csak keresem az arcodat, de nem kell hozzá túl sok ész,
Hogy a hajnali indulat leleplezze a hangokat,
Amiket ébresztesz bennem. Azt súgja a reggel: nem!
Van ördög, van angyal hamis és tiszta akarattal.
Van Sátán, van Isten! De nem olyan, ahogy én képzeltem.
Felkeres az Őrület, elvisz, és lassan eltemet.
A nappal, az éj egybeolvad, néha megkérdezem: lesz-e holnap?!
Refr.:
Azt mondták nekem, hogy te vagy a Jel,
Amit nagyon félteni kell!
Azt mondták, hogy te vagy a Jel!