1. Amikor a magyar huszár felül a lovára,
Bevágja csákóját a gyászos homlokába.
Bevágja csákóját a két fekete szemébe,
Hogy ne lássa senki, hová hull a könnye.
2. Hullanak a könnyei a lova serényére,
Ugyan, kisangyalom, jutok-e még az eszedbe.
Jutol, kisangyalom, nem leszel elfelejtve,
Te leszel a rózsa a csákóm tetejébe.