Kóbor őszi széllel hozzád száll a lelkem,
Rád gondolni én már szinte nem is mertem.
Nem akartam többé emlékekből élni,
Gyógyult bánatokat nem szabad feltépni,
Nem szabad feltépni.
Én rabod maradtam, te a másé lettél,
Mégsem kaptál annyit, amennyit vesztettél.
/:Engem szerelemmel áldott meg az élet,
Téged azzal büntet, hogy elvette tőled,
Mindent elvett tőled.:/