Kopognak az esőcsöppek kinn az ablakon.
Mint a szívem dobbanását, csendben hallgatom.
Fenn: síró fellegek, lenn: szálló levelek.
Valakinek vigyétek el üzenetemet. Még ma, ha lehet!
Esküvő lesz nékem húzza holnap a cigány.
Egyedül csak én nem leszek boldog és vidám.
Mert szó az esküvés, csak bús menekülés.
Emlékedre, tudom nem jön vígasz, feledés. Nem jön enyhülés.
Úgy fáj az esküvés, a bús menekülés.
Mássé leszek, de hiába: szívem csak tiéd. Örökké tiéd!