Lopva jártam hozzád, úgy csókoltam orcád, május éjszakákon.
A szívemet kérted, odaadtam néked mindent a világon.
Megcsókoltál százszor, Isten tudja hányszor fogadtál hűséget,
Én meg égő vággyal, nyíló orgonával imádtalak téged.
Kár, hogy a világon minden kedves álom elszáll, mint az élet.
A mi szép szerelmünk, daloló jó kedvünk, minden a múlté lett.
/:Ne is próbálj hívni, éjszakán át sírni, úgyis mindhiába,
Hisz a tűnő nyárnak, hervadó virágnak nincsen orvossága.:/