Lekaszálták már a rétet, nem hagytak rajt virágot.
Megutáltatták már vélem, ezt a cudar világot.
Olyan vagyok miként ősszel a sárguló falevél.
Hej, de az én éltem fája több tavaszt már nem remél.
Úgy szerettem, úgy imádtam szép szemedben a napot,
Szemeidnek láng hevétől árva szívem fényt kapott.
/:Mégis megcsaltál engemet s rám borítád a telet,
Így hát az én bús szívemnek tavasza már nem lehet.:/