Mért borult az erdő zöldbe, mért bontja ki puha szirmát
a bimbó az ágon?
Mért remeg a harmat cseppje, hajnalban a szunnyadó virágon?
Nem tudom, hogy miért ragyog a csillag is, a napsugár
oda fenn az égen?
Azt se tudom mindörökre, olyan nagyon, olyan forrón
nem tudom csak kérdem.
Nem kérdezem enyém vagy-e, szeretsz-e úgy mint én téged?
Ne is beszélj róla.
Úgy is tudom, úgy is érzem nincs szükség az igéretre, szóra.
/:Ha szerelmünk mégsem lesz más, mindent soha be nem vallott,
el nem múló álom.
Akkor is az igéretem, mindörökre csak te vagy az,
az én boldogságom.:/