Megkopott az öreg juhász subája,
Ej, de sokszor bújt alá a babája.
Úgy ölelte, szorította magához,
Mint ahogy a levél simul hajnalban a virághoz.
Öreg juhász fut az idő meg nem áll.
Könyörtelen, mint a szélvész tova száll.
/:Deres fejjel nem kell már a szerető,
Öreg juhász hiába vársz, kitelt-e már az esztendő.:/