Méregetem az út hosszát, mégse járok rajta hozzád,
Elfordulok tőled,
Akár hogy is fáj valami, nem akarok hírt hallani
Soha már felőled...
De a kaput nyitva hagyom, bekopoghatsz az ablakon,
Éjjel-nappal várlak,
S ha hozzám jössz megvallani, hogy neked is fáj valami,
A szívembe zárlak.
Szél kergeti az út porát, s felém hoz egy régi nótát,
Amit úgy szerettem,
Akárhogy is fordul sorsom, bánatomat visszafojtom,
Nincs már könny szememben.
/:Vártalak, de most már tudom, nyitva hagyott kis kapudon
Nem tér haza senki,
Csak a tél jön nemsokára, kis szobámnak ablakára
Jégvirágot tenni.:/