Mért van az, ha találkozunk nem is nézünk mi egymásra.
Miért ítéltük szívünket, ily korán már halálra?
Valamilyen okát-okát, hogy mi egyikünk sem tudja tán a büszkeségünk.
Hogy elmegyünk egymás mellett, s még csak egymásra sem nézünk.
De én lopva megfordulok azt hiszem, hogy talán te is,
Mert a szívem azt suttogja azt hiszem, hogy a tiéd is.
/:Nézegetem lábad nyomát, hallom szíved dobbanását nem így volt ez régen,
Együtt róttuk az utcákat s egy csillagunk volt az égen.:/