Messze vagyok idegenbe kitaszítva, elfeledve
Árván élek, jaj, de messze tőled.
Csillagfényes éjszakákon a szememre nem jön álom,
Éjjel-nappal álmodom felőled.
Nézegetek egy csillagot, mely minket soha el nem hagyott,
Csak kettőnknek fénylett.
Ha egymásé nem lehetünk, ha egymásért nem élhetünk,
Bánatomban meghalok én érted.
Ha majd egyszer sok év után véletlenül sorsod útján,
Árva szívvel erre felé járnál.
Gyere ki a temetőbe rátalálsz a szeretődre,
Csak egy percre állj meg a fejfámnál.
Öleld át a két karoddal vígasztaló bús hangokkal,
Mesélj néki szépet.
Ha az égben találkozunk, egy Istenhez imádkozunk,
Én mindent-mindent megköszönök néked.