Nem tudom, és talán nem akarom
kíbírni, eléget, fáj nagyon
Menekülök, mint árnyék a fény elől,
szétszakít újra s újra megöl.
Nem segít, és nem is segíthet
az idő, nem nyújt menedéket
Menekülök, mint célkeresztben a vad
leterít, semmi esélyt nem ad
Hát ez itt a bűntudat, tudom, te nem ismered,
Ha egy csepp lelked is lenne végezne veled!
De nem kell félned, fölötted semmi nem ítél.
Mindig feledhetsz, ez megváltást ígér.
De a nap fel kel újra, és a kép is kitisztul.
A fal leomlik a porba, a terv meghiúsul,
A felégetett hidak túloldlán semmi se vár
Csak te maradsz, és ami elől futottál.
Villamosszékből az utolsó szó,
bocsánat, nem elfogadható
Sosem hallott szavak egy sír mellett
Azt kell mondjam ez kicsit elkésett
Ítélet a szívben, életfogytiglan,
a börtönné változott világban
Sosem látott könnyek minden éjszakán,
elér még a feloldozás talán
Hát ez itt a bűntudat, tudom, te nem ismered,
Ha egy csepp lelked is lenne végezne veled!
De nem kell félned, fölötted semmi nem ítél.
Mindig feledhetsz, ez megváltást ígér.
De a nap fel kel újra, és a kép is kitisztul.
A fal leomlik a porba, a terv meghiúsul,
A felégetett hidak túloldlán semmi se vár
Csak te maradsz, és ami elől futottál.
Érted már?
Semmi se vár!
Te maradsz
Hiába futottál!
Hát ez itt a bűntudat, tudom, te nem ismered,
Ha egy csepp lelked is lenne végezne veled!
De nem kell félned, fölötted semmi nem ítél.
Mindig feledhetsz, ez megváltást ígér.
De a nap fel kel újra, és a kép is kitisztul.
A fal leomlik a porba, a terv meghiúsul,
A felégetett hidak túloldlán semmi se vár
Csak te maradsz, és ami elől futottál.