Két lélek harca dúl a szívemben,
Viszályuk éltet, tovább hajt engem.
Az egyik lázad, saját törvényt szül,
A percnek élve a gyönyörre készül.
A másik békés, csendes, hallgatag,
Költői hittel látja az álmokat.
Kezem ökölben, ha kell, hát le is sújt,
De csak ölelni vágyom, ha hozzám bújsz.
Hajnal és alkony bennem együtt vár,
De ez így jó, másképp nem is akarnám.
Ne irigyelj és kérlek, soha ne sajnálj
Ha a világ bánt, vagy tárt karokkal vár.
Lant és a kard,
Egymással és egymásért
Lant és a kard,
Magaddal harcolsz magadért!
Bő forrás mellett, ha kell, én szomjazom,
Égető tűznél halálra fagyom.
Hazátlan járva bárhol otthon vagyok,
De vérem tovább hajt, hát indulok.