Szép szomorú szemeid mögött
zaklatott, ideges álmok.
Hidegen és idegen virágzó
jégcsap virágok.
Nem akarod látni,
nem akarod hinni,érezni
azt ami jó,
teremteni akarsz egy álmot
az összetört pillanatokból.
Sorsod könyvét te írod,
de mások olvassák.
Ha gyûrött is papírod,
csak szépet alkossál.
Hisz mélyen ott ég tovább,
hamu mélyén forró a láng,
páncélba zárt vad parázs
gyilkos szerelemvarázs
A tudat a válaszra vár
széttépett lelkem darabján
könnyeim a komor falakat mardossák.
Valamit halkan súgnál,
csak nevetek rajtad most már,
hamis mosolyod másra szórhatod már.
Nem érdekel
kivel mit teszel,
engem úgy is véd a magány.
Nem érdekel
ki mellett ébredsz fel, csak néha gondolok rád.
Nem kérdezed meg mástól,
mi bánt?
csak magadat nézed.
Soha senkinek nem mondtad,
ne félj, nem hagylak el téged.
Az utadat járod te is és én is azt csinálom,
é s beszélgess vagy üvölts a holddal,
ha néha hiányzom.