Még csak nézlek,
távolból lopva
keveset szépségedből.
Még csak a magány
néz vissza a vágyam széléről.
Magamban hordozlak,
mint bőrömbe égetett
Más számára érthetetlen jelet,
Ami csak nekem fontos,
amit csak én érthetek.
Nincs semmim, mégis
mindenem megvan,
Az enyém a remény
Túl sok itt a csönd,
kérlek, üvöltsd bele
A szerelem énekét
És ha hallom majd dallamát,
Elképzellek, újjá teremtelek,
Mert tudom jól, hogy téged szeretlek.
Talán nem is sejted még,
A jövőm vagy, nem egy szép emlék
És ha melléd sodort már a végtelen,
A sorsomat el nem kerülhetem,
Mert tudom jól, hogy te vagy a végzetem!
Még üres a színpad,
pedig kész a mű s rád vár a főszerep
Egyszerű játék,
csak magadat add, és ne játssz szerepet!
Én majd élvezem játékodat,
Folyton iszom szép látványodat,
Mégis így leszek egyre józanabb.
Talán nem is sejted még,...