Kár, kár, kár
A varjú azt mondja, kár mindenért
Kár, kár, kár
Meg kell halj, hogy igaz legyél!
Elhúzom a függönyt, az ablakon át
Látom a madarat, a rút bestiát
Hatalmas szárnya a hóban hever
Mint egy eldobott ócska lepel
Félek, egyre jobban félek
Nem nyugszik bennem a lélek
Hiába kiáltom az égnek: "Legyen vége már!"
Kár, kár, kár
A varjú azt mondja, kár mindenért
Kár, kár, kár
Meg kell halj, hogy igaz legyél!
Varjú a fehér hóban
Szívében tombol a tél
Most végre önmagad vagy
Meghalsz a tegnapokért
(Szóló)
Odakint egy nagy madár
Mindig feketében jár
Azt mondja: "Harcolj, és boldog leszel!"
Félek, hogy hazug a szó
Inkább szállni volna jó
Nem harcolok, ilyet én nem teszek!
Nem! Azt mondom: Nem!
Én nem harcolok!
Nem! És még egyszer: Nem!
Én nem is tudok
Kár, kár, kár