Elmesélni oly nehéz a szÃneket,
látni kell az árnyakat, s a kék eget.
A tó közelhez ér, vagy elvakÃt a fény,
mennyi szenvedés szerelmes szó helyett.
Sok hosszú szürke év ma már egy pillanat,
veled élem újra én az álmokat.
A hideg tél után most visszatért a nyár,
s szemed szÃnétÅ‘l örökzöld lett a világ.
Sóhajt az ég, óvja a szé-é-é-él,
bÃborra vált a tengernyi ké-é-é-ék.
Száll a dal, szÃnesebb lett tÅ‘led a világ,
száll a dal a szenvedélyek útján.
Száll a dal, elmeséli, mennyit érsz nekem,
nélküled kifakult kép az életem.
Sok hosszú szürke év ma már egy pillanat,
veled élem újra én az álmokat.
A hideg tél után most visszatért a nyár,
s szemed szÃnétÅ‘l örökzöld lett a világ.
Semmit se szólj, múlik az éj,
felkelt a Nap, miénk a fé-é-é-é-ény.
Száll a dal, szÃnesebb lett tÅ‘led a világ,
száll a dal a szenvedélyek útján.
Száll a dal, elmeséli, mennyit érsz nekem,
nélküled kifakult kép az életem. (2X)