Hálót fon végül, szavait a csend, veríték lepte testét
Rázta két öklét, feleletet várt, amíg csak el nem vitték
Értelmes, békés, becsületes arc, alig hitték, hogy őrült
Kérlelték szólna mi lehet a baj szeme távolba révült
Nékem szól ez a szélfútta hang
Sötét árnyék. Beszélj. Hallgatlak
Az élet számomra így semmit sem ér
Szép nyugodt halál. Óh, hogy szunnyadnék már
Szunnyadnék, aludnék már
Álmodnék talán, de miről, mondd miről
Tudnom kell előbb. Milyen lesz az álom ott válaszolj
Mondjad el
A léten túli csend mit is rejt
Hozhat-e gyötrődést, fájdalmat, félelmet
Új félelmet
Hűvös van. Reszketek. Földi baj míg elérhet, kereslek
Messze vagy. Néma vagy. Nem hallom már
Nem hallom már a hangodat
A hangodat