Néha azt hiszem,
Hogy én is tudnék bankot rabolni
Penge élén
A sorsommal együtt táncolni,
De nem is tudnám elviselni, miben élek,
Így hát azt hiszem, míg élek zenélek
Pár éve még nem gondoltam volna,
Hogy minden nap egy újabb verseny
A pénzért futják,
De nem jut senkinek sem
Az a boldogság,
Hogy nem úgy kel fel minden reggel,
Mintha nyúznák,
Véres szemmel
De engem nem kötnek meg,
Nem érzem, hogy ennyit érdemlek
Lehet, hogy messze vágyom
Nem hinném, hogy szűken látom
Hogyha már egyszer élek,
Úgy érzem, többet érdemlek
A szürke hétköznapnál
Minden nap egy újabb mutatvány