-Zsötem, zsötem, türűrűrűrűrű.
-Zsötem, zsötem, türűrűrű.
1. Csak álltunk ott a hídon,
Csak ő, meg én, s a kínom:
Hogy mit tegyek?
Csak én vagyok hibás,
Hogy a francia tudás:
L'amour és zsötem
2. De elhagyott a szégyen,
Ő átkarolt és néztem
A zöld szemét,
És elhasználtam én
Az egyszavas mesém
Zsötem, zsötem
R. Szól egy dal és Párizsról mesél Pesten,
Szól, hogy ottfelejtettem a szívem, szeretem.
Szól a dal, hogy Párizsban még dúl a l'amour,
Szól és csak a könnyem válaszol makacsul.
Zsötem, zsötem, türűrűrűrűrű.
Zsötem, zsötem, türűrűrű.
3. A Szajna-parti szélben,
Séta kéz a kézben
A fák alatt;
Ő hódított nagyon
Mint új Napóleon
Pár perc alatt.
4. A ritmus összevissza
Kalimpált dadogva
A szívemben:
Egy falra írta fel
A kis hamis Michel:
Zsötem, zsötem
R.
5. Párizsba a hajnal
Lángvörös arannyal
Megérkezett;
És minket ott talált,
Csak csókra nyílt a szánk
Szavak helyett.
6. A pályaudvar mellett
Egy régi dalba kezdett,
Búcsú helyett;
Azóta semmi hír,
Egy harmonika sír
Velem, nekem.
R., R.