Köves útra lép a vándor
Ködös út remél a hajnaltól fényt
Haza hívja őt a bárhol
Haza érkezik, ha láthatná úgy
Ahogy az elején, ami egyszer elmúlt
Nem a szíve húzza régen
De a szív segít, hogy érezzen még
Az az ébredés a fegyver
Az az ébredés az átok, de
Várja, hogy odaér,
És már nem a szerepért
Ugyanúgy lát, mint rég
S csak egy emlékkép, ahogy a függöny gördült szét…
Egy út, egy harc, vele is együtt él egy arc
Egy szív s talán, még többet is ér
Egy út, egy arc, aki ma él azé a harc
Egy lét, s talán még véget is ér
Sokan átkozódnak végig
Sokan átkozottak úgy várják őt
Pedig remeg már a díszlet
Akik remegnek, már hisznek de túl
Sok az igazi, aki mától látó
Külön út vezet a földre
Külön áldozat, ha elmúlni fél
Ez az ébredés az álom
Ez a vak remény, hisz kezdettől
Várja, hogy odaér,
És már nem a szerepért
Ugyanúgy lát, mint rég
S csak egy emlékkép, ahogy a függöny gördült szét…
Egy út, egy harc, vele is együtt él egy arc
Egy szív s talán, még többet is ér
Egy út, egy arc, aki ma él azé a harc
Egy lét, s talán még véget is ér