1. Csak magamban kiáltok,
Meddig tart az átok, meg a gond,
Ami rajtunk most ront?
És jó-e az, ha várok,
Érted mindent állok?
Te vagy a vér,
Ami éltet és véd.
R. Mért nem szeretsz úgy,
Mért vagyok visszaút,
Mért kell neked az,
Amit tőlem nem kaphatsz?
Mondd miért, ha mindig visszatérsz,
Mint sebzett madár,
Mért nem érzed úgy,
Egyszer elfogy a visszaút;
Mért nem szeretsz úgy,
Hogy félts, mert elveszíthetsz?
Most mész, de mindig visszatérsz,
Mint sebzett madár.
2. Mennyit ér, hogy értlek,
Hogy féltelek és védlek?
Az a baj:
Én a csend, te a zaj.
Kinek jó a vétked,
Ha megteszed, bár félted, akit sújt,
És te mégsem tanulsz.
R.
Mért csak ennyi jár?
instr., R.
R\'. Ó, hát mért kell, mért kell, mért kell neked az,
Amit tőlem nem kaphatsz?
Mondd miért,
Ha mindig visszatérsz,
Mint sebzett madár?
Ó, hát mért nem érzed úgy,
Egyszer elfogy a visszaút,
Mért nem érzed úgy,
Hogy félts, mert elveszíthetsz?
Most mész, de mindig visszatérsz,
Mint sebzett madár.