Csak néhány mondat volt,
Még három percig szólt,
Már láttam, hogy összepakolt,
És igen, kidobott,
Most vége, nincs tovább,
Bár több év messze szállt,
Az ajtón egy üzenet várt,
Ezzel búcsuzott hát:
Többször mondtam: „Tudd, hogy merre mész!”,
Valahogy elég nekem ez, végleg,
Hányszor kértem: „Döntsön már az ész!”,
Nem igaz, nem is szeretlek téged,
Hiszen sohasem értesz,
És így, legyünk barátok, kérlek,
De ha bármit tehetek érted,
Ne felejtsd el, tudod a címem,
Hiszen most is ugyanúgy érzem,
Mindig nyitva feléd a szívem,
Ha bármit tehetek érted
Én egymagam vagyok,
A tárgyak szótlanok,
De mégis ha úgy akarod,
Csak hozzád szaladok,
Te hívsz, ha bánat ér,
Én ott leszek, ne félj,
Mert mégis az álmainkért,
Futunk új utakért,
Többször mondtam: „Tudd, hogy merre mész!”…
De ha bármit tehetek érted…
Ha bármit tehetek érted…
Boldog vagy, de néha megesik, hogy mindent másképp látsz,
Egyszer, majd -én tudom- minden ember ugyanúgy, egyformán:
Rájön, hogy a szerelem néma,
És lehet, egymás mellé állunk a sorba,
Nekem ezt Ő írta:
Ha bármit tehetek érted…
Ha bármit tehetek érted…
Ha bármit tehetek érted…