Magányosan üldögéltem a rákospatakpartján
A mocskos víz felszínén úszott egy döglött patkány
Megpiszkáltam egy kihegyezett akácfa bottal,
De a tetem belülről televol nyüsgő kukacokkal.
Csöndes nyári délutánon szpen sütött a nap
A patakpartján üldögélni téged láttalak,
De a bomladozó dög illatát megéreztem én
És öklendezve okádtam a rákos mezeén.
Magányosan üldögéltem a rákospatak partján
És azon elmélkedtem merrejárhat a patkány
Meddig vitte szerencsétlent a vízáramlat
Vagy talán a sok szemétben ó elakadt.
De tudtam, hogy hősiesen elérte a dunát
S a nagy fekete tengerig ó megsem állt
Csontjait a víz a homok parton szorta szét
S magával vitte Rákoscsaba üzenetét.