A Balaton parton sétáltam, szembejött egy nagymenő. Villogott a fehér fogsor, körbevette 5-6 nő. Azt mondta: enyém ez a város, és enyém a kikötő, mindenre van elég pénzem, hagyom, had menjen az idő!
Mindent itt kell hagyni, semmit nem viszel tovább.
Úgy mész ahogy jöttél, erre gondoltál e már?
Eljön majd az óra, senki nem tudja mikor.
Örökké fogsz élni, de nem mindegy hogy hol.
Láttam egy öreg szántóvetőt, aki egész nap dolgozott, pöfögött a piros traktor, soha nem unatkozott. Nem volt se kutyája, se macskája, mégis egész nap robotolt, gyűjtött egy újabb házra pedig már 100 esztendős volt.