Hull az eső, nagy a sár, az én rózsám hazavár, hazavár.
Még a szeme is nevet, ha meglát engemet, engemet.
Csókot is ád izibe, de nem érem eggyel be, na még egyet, kisangyalom, cserébe!
Így cseréljük reggelig, reggeltől meg estélig egy végbe.
Hull az eső meg a hó, csókolózni csuda jó, csuda jó!
Bolond, aki nem teszi, kivált, hogyha szereti, de szereti.
Mert a csókból sose sok, tanítják az okosok, igaz is, mert csókért csók jár cserébe!
Ezért, aki szereti, kivált, hogyha teheti, hát cserélje!