Porlepte, ócska zongorán
Játszott a fürge ujjú múlt.
Hangjára összegyűltünk újra,
Estére dugig volt a klub.
Porlepte, ócska zongorán
Hangokból állt össze a dal.
Egy-egy hang nem mondhat el semmit,
De együtt mindent felkavar.
Refr.: Tőlünk sem fordult sokkal többet ez a Föld.
Csak annyit adtunk, amit kaptunk, semmi több.
Valaha hittük, talán szebb lesz a világ,
Egy szebb, és jobb világ!
Nevünket nem kérdezte senki,
Előre köszönt minden arc.
Talán, csak egy-egy szemet látott,
Győztünk, de elveszett a harc.