Hideg karjába zár a múlt és fogva tart
Végre látni szeretnék egy új angyalt
Most némán állok, hisz régen várok
A fáradt tél már nem beszél
Csak arra kér, hogy itt legyél
Többet őrzök a nevedből egy kis szónál
A jövőnket rejtem a zsebembe, amit álmodtál
Most még jobban félek, hogy túl messze érek
A fáradt tél már nem beszél
Csak arra kér, hogy itt legyél
Megérintenek az elmosódott régi emlékek
Nem hallom a lépteidet, idegen lábakon lépkedsz
Egy hajnali lábnyom fekszik az éjszakákon
A fáradt tél már nem beszél
Csak arra kér, hogy itt legyél
Te vagy az otthonom
Elveszek nélküled
Szoros hálót szőtt miköztünk az idő újja rég
A múltunk alatt fekszem
És nem tudom, hogy mit jelent egy ébredés,
Ha nem te kelsz fel mellettem már