Befútta az utat a hó, céltalanul fut a fakó,
Eleresztve kantárszára, búbánatban a gazdája.
Betyárlegény ül a lovon, nagyot sóhajt olykor, olykor,
"Hogy így megcsal, sose hittem, büntesse meg az Úristen"
Csaplárosné,piros virág,egy csattanás nem a világ
Csókoljon meg,ha szíve jó,áldja meg a mindenható
Részegítse meg a betyárt,kinek a kend bora nem árt
Csaplárosné,piros rózsa,részegítse meg a csókja
Akárki az istennyila, rabol, gyilkol a határba',
A vármegye katonája, csak a lovam nyomát járja.
Betyár volt az édesapám, öregapám nemkülönben.
Becsületes igaz ember, hogy lett volna énbelőlem.