Esik eső hegyen-völgyön,
csak úgy járok messze földön:
Nincs, kenyeret aki szegjen,
poharamba aki töltsön.
Kifordítom a subámat,
bévül marad a búbánat,
Hűtlen kedves kis galambom,
meghalok én teutánnad.
Hogyha újra megtalálom,
a szívemre ide zárom.
Nem hagyom el többé soha,
semmi kincsért a világon.
Virág lesz az ablakában,
fehér szegfű, piros mályva.
Hallgasd meg a sóhajtásom,
gyere vissza édes párom.