Megszokott napok, nyugodt élet, sorozatban gyártott órák
Merre menj, középen talán egyszerűbbek a táblák
Egyenes utadon tisztán látszik a jövő, a szép remények
Álmodhatsz nyugodtan, mert már semmi baj nem érhet
Jó ez így, nem lesz gond, még ha át is látsz az álcán
Jól teszed, ha elfogadod, amit az élet kínál tálcán
Új lehetőség, a változás, véletlen gyullad a tűz
Éget, mégis téged most már egyre jobban hajt és űz
Utazás vad vidéken, olyasmi, amire vártál
Régóta a lelkedben erről álmodoztál
Miért van itt, ha nem lehet, miért kínoz a sors
Nem lehet, tudod tiéd, ez játék már túl gyors
Tisztulj meg, az ész az úr
A hamis hangok közt a tiszta húr
Hallgass rá, az igazság
Onnan jön, az nem ver át
Biztos pont, nyugodt lélek
Kiszámítható, csendes élet
Mondjál nemet mindenre
Így nem győzhetsz, de téged sohasem győznek le
Álomkép, amit vársz, hogy egyszer eljön egy gyönyörű óra
De jól tudom én is már, ilyen nem történik soha
Két virág, színesek, de különböző fajta
Egyik pompázik, ha napot lát, a másik elhalványul rajta
Szebb remények, feljebb törő izgalmas álmok
El kell hidd, nem többek, csak messzi látomások
Jönnek a napok, a megszokottak, nem túl jó, de meg ne bánd
Máshogy talán történnének sokkal súlyosabb hibák
Kövezett út, lassan érzed ez az egyetlen igaz
Mert nem látsz mást, az utat körbe sűrűn lepte a durva gaz
Boldog napok jönnek, az egyik a másik után
Lehet, hogy amit gondoltam, rossz volt, bánom már