Ugye most már másnak mondod, hogy igazán szereted?
Ugye most már másra veted ragyogó két szemedet?
Csókjaid is másnak adod,
Mást ölel két fehér karod, nem engem,
Azt az időt, boldog időt, el kell ugye felednem?
Emlékét is el kell ugye felednem?
Várlak, várlak, karom reszket, meghalok én teérted,
Istenem, ha nem úgy lenne, ahogy azt megígérted.
Éj borulna a lelkemre,
Megtanulnék mindörökre szeretni,
De én téged nem tudnálak akkor sem elfeledni,
Csak még jobban, lángolóbban szeretni.