Túl vagyok Jón és Rosszon
Túl vagyok már azon a ponton
Hogy +szenteljek minden töltényt
Ha +szakítom a hollók röptét
Horrible dictu
Mea Culpa
Noli me tangere
Angelus
Sáranya arcának +metszem ráncait
Felszántom gerincét elhamvadt ágait
Szívom a sebeket, mint gyermek a mellet
A gőzölgő gégék a szeretőim lesznek
Lékvágó ólom
Übermensh billog
Vérző föld szívja
Méhébe vissza
Húskampó nyelvek
Suttognak benne
Hol van? Ki adta az értelmet?
Hol van? Ki adta a félelmet?
Túl későn állít +.
Hol van? Ki adta az értelmet?
Arcára alvadt néma mosollyal
Tudja, hogy már csak néhány sóhaj
Engedelmesen lehunyja két szemét
Mielőtt végre lesújt a vég.