Balatonon suhog a szél, ösz nótáját fujja
egy vén halász fel-fel sóhajt, nagy lehet a búja
ütött-kopott rongy hálóját foltozgatja reszketö kezével
szívében a régi bánat együtt sír a hideg öszi széllel
Pedig egykor sokat zengett ajkán a víg nóta
még Tihany is eltanulta, vissza-vissza zúgta
de egy szép lány gyönyörű volt, tán ö volt a Balaton tündére
elvitte a nótás kedvét most is ugy fáj még a szíve érte