Józanságra nagy bennem az akarat,
Néha azért le-leiszom magamat.
Nézd el rózsám ezt a csekély hibámat (hisz)
Néha még a Balaton is megárad.
Voltam én már valamikor valaki,
Tudtam is én a lányokkal beszélni,
Most már vagyok egy száraz fának a hervadt levele,
Mert elhervasztott egy barna kislány szerelme.
Voltam én már az egyesbe bezárva,
Rajtam is volt a vármegye rablánca,
Kezemen is, lábamon is csörög a bilincs, Körülnézek, az egyesben senki sincs!
Az egyesben de kemények az ágyak,
Nem olyan, mint, kis angyalom, tenálad,
Két szál deszka derékalja, párnája,
Rossz köpönyeg takarója, subája.
Mikor engem keresztelni akartak,
A nevemet elfelejtette a pap.
Édesanyám megüzente a papnak,
Kereszteljen leánycsalogatónak!