Hogyha azt a piros rózsát nékem adtad volna akkor éjjel
most is rólad álmodoznék, tele volna a szívem reménnyel
de köszönöm ,hogy nem áltattál, visszaküldted azt a rózsát
mosolyogva, könnyen hisz én csak egy porszem vagyok
te meg drága gyönygyszem, nem néked születtem!
Hogyha azt a piros ajkad megcsókoltam volna akkor éjjel
egyedül csak a jó Isten választhatott volna minket széjjel
de mivel te büszke voltál nem öleltél nem csókoltál eldobtad a szívem
megtudtam hogy porszem vagyok a te életedben hát elbucsuzom csendben