Tavasz végén kinyílott már az akácfa fehér fürtös virága
alatta egy barna legény, most indul a nagyvilági utjára
fel-fel sóhajt bucsuzkodik Isten veled falu legszebb leánya
visszajövök mire lehull az akácfa fehér fürtös virága
Megesküdtem az Istenre, nem fogok én neked többé hinni
Nem fogom a két szememet te miattad mindörökre kisirni
Akad szebb is, van már jobb is, csinosabb is, gazdagabb is tenálad
Mégis mikor rád gondolok fáj a szívem majd' meghasad utánad
Ötvenszer is lehullot már azóta az akácvirág fájáról
alatta egy ösz ember ül most jött meg a nagyvilági utjáról
fel-fel sóhajt múltra gondol meg arra a kökényszemü leányra
visszajöttem mire lehullt az akácfa fehér fürtös virága!