Van nekem egy gerlicém, szépen búgó a hangja,
Hozzá repült minden nap, a szomszédék galambja.
Egyszer máshoz röppent el, soha többé nem jött el,
Azóta a galambom turbékolni nem hallom.
Múlt a tavasz, jött a nyár, bús az árva kismadár,
A levél is lehullott, meggyógyulni nem tudott.
Szegény kicsi gerlicém, nagy seb volt a kis szívén,
Szól a harang, gingalang! Nincsen többé kis galamb.