Valamikor a te neved volt az imátságom
éjjel-nappal rád gondoltam hófehér virágom
valamikor ugy néztem rád mint egy oltár képre
s ugy borultam lábad elé könyörögve térdre
Leromboltad a szívemben a te oltár képed
reménységem, boldogságom mindet össze tépted
nem tudok én imátkozni semmi másért régen
csak hogy téged a jó Isten adjon vissza nékem!