Nem tudom, hogy miért van, de féltelek
Nem tudom, hogy miért van, de jó veled!
Mit tegyek, hogy érezd, ahogy én érzek
Mit tegyek, hogy szeress, ahogy szeretlek!
Istenem, mondd kiért-miért élek én?
Hisz amíg élek úgysem lehet az enyém!
A jó Istent térden állva kérdezem
miért ölte meg az én boldog szívemet?
Nem kell már hidd el senki más,
nem érhet újabb csalódás!
Kísért már elég utamon,hagyj nyugodnom!
Én innen úgyis elmegyek,
talán majd boldog lehetek
ott ahol senki sem beszél és nem érez már!
Elmegyek én innen egy messzi útra,
ahol szerelmet nem érzek már és senki sem tudja,
hogy mi az a fájdalom és vajon mi is az a bánat,
mi a csalódás és a sokszor reménytelen vágyak?
Meghalok, de ne sírjatok énutánam,
őrizzetek meg szívetekben mindig a mában!
Hisz lelkem mindig itt lebeg majd emléketekben,
megtaláltok mindig majd a szerelmetekben!
Nem tudom, hogy miért van, de féltelek
Nem tudom, hogy miért van, de jó veled!
Mit tegyek, hogy érezd, ahogy én érzek
Mit tegyek, hogy szeress, ahogy szeretlek!
Istenem, mondd kiért-miért élek én?
Hisz amíg élek úgysem lehet az enyém!
A jó Istent térden állva kérdezem
miért ölte meg az én boldog szívemet?
Nem kell már hidd el senki más,
nem érhet újabb csalódás!
Kísért már elég utamon,hagyj nyugodnom!
Én innen úgyis elmegyek,
talán majd boldog lehetek
ott ahol senki sem beszél és nem érez már!
Nem kell már hidd el senki más,
nem érhet újabb csalódás!
Kísért már elég utamon,hagyj nyugodnom!
Én innen úgyis elmegyek,
talán majd boldog lehetek
ott ahol senki sem beszél és nem érez már!