És megvadulva tobzódom akkor benned,
Véreddel locsolva égő bánatom.
Keresztül zuhansz az égő napkorongon,
És átesel e rohadt fölgolyón.
Kezem ha nyújtom,magad után rántasz,
S ha nem,csak kiáltasz felém.
Megrabolsz gyilkos énem,felé,
Zuhanok én,mint sír felé a holt.
R.:A szomjúságod ha belém oltottad,
Ne hagyj meghalnom,innom adj magad.
A szomjúságod ha belém oltottad,
Ne hagyj meghalnom,innom adj magad.
Utolsó mit láttam,szemed volt,
Mely egyszerre nyugtatott és rémített.
Szemed mely mosolygott rám és aztán,
Kigyúlt benne a gyilkos őrület.
R.:A szomjúságod ha belém oltottad,
Ne hagyj meghalnom,innom adj magad.
A szomjúságod ha belém oltottad,
Ne hagyj meghalnom ,innom adj magad.
A szomjúságos ha belém oltottad,
Ne hagyj meghalnom,innom adj magad.