Fürdik a holdvilág az ég tengerében,
Méláz a haramja erdő közepében:
Sűrű a füvön az éj harmatozása,
de sűrűbb két szeme könnyének hullása.
Baltája nyelére támaszkodva mondja:
"Miért vetettem fejem tilalmas dolgokra!
Édesanyám, mindig javamat akartad:
Édesanyám, miért nem fogdtam szavadat?
Elhagytam házadat, földönfutó lettem,
Rablók, fosztogatók közé keveredtem:
Most is köztük élek magam szégyenére,
Ártatlan utasok nagy veszedelmére.
Elmennék én haza, itt hagynám ezeket,
Örömest itt hagynám, de most már nem lehet:
Édesanyám meghalt...
kis házunk azóta
Régen összeroskadt...
s áll az akasztófa."